Az előző, Revolutról szóló bejegyzésemben leírtam, hogy mi a gond azzal, ha egy bank nincs bejegyezve Magyarországon. Írtam arról is, hogy nem csak magánszemélyeknek, de cégeknek is kínál a Revolut versenyképesnek tűnő banki szolgáltatásokat, hogyan nem teljesíti amit ígér és az ügyfélszolgálata ezzel párhuzamosan hogyan sumákol.
Azt a sztorit pedig, ami arról szól, hogy az Európai Uniós szabályozás figyelmen kívül hagyását követően az üzleti ügyfelének okozott kárt hogyan tetézi hozzá nem értéssel, az üzleti folyamataiban lévő következetlenségekkel és az ügyfélszolgálat teljes tehetetlenségével, ebben a bejegyzésben fejtem ki részletesen. A vége happy end lesz, de amolyan keserű, Revolutos szájízzel.

Az elveszett dollárok nyomában

Miután az amerikai vevő által vitatott online bankkártyás fizetéshez kapcsolódó terméket leszállítottuk, és a futárszolgálat a vevő aláírásával tudta igazolni a kiszállítást, két dolgot csináltunk. Egyrészt minden kért információt (rendelési adatok, számla, szállítással kapcsolatos dokumentumok, rendelés átvételének igazolása) átküldtünk a Revolut Merchant Disputes Teamnek, másrészt felvettük a kapcsolatot a vevővel, hogy vajon mi történhetett.
A leggyorsabb választ az amerikai vevőtől kaptuk, aki elnézést kért tőlünk a történtekért. Azt történt ugyanis, hogy az általa használt hitelkártya a felesége nevén volt. Amikor tőlünk rendelt, nem is sejtette, hogy mi itt Európában, a „tengeren túl” vagyunk. Így amikor a feleség bankja (hitelkártya-cég, de ennek most nincs sok jelentősége) felhívta a feleséget, hogy szándékosan használta-e a kártyáját a tengerentúlon, egyértelmű nemmel válaszolt. Ekkor azonnal letiltották a kártyáját és megreklamálták az érintett fizetést (chargebacket indítottak).
Hogy ezek után szegény amerikai ne maradjon adós, felajánlotta, hogy kifizeti újra a rendelését a felesége új kártyájával, de én inkább azt kértem tőle, hogy szóljon a felesége a bankjának, hogy tévedt, és a tranzakció valós vásárlást takar.
Három nappal a Revolutnak küldött adatok után meg is érkezett a válaszuk, amiben megköszönték nekem a „folyamatos kommunikációt”.

„We appreciate your continuous communication regarding the chargeback.”

28-án egy kérdésemre válaszolva közölték, hogy a rendszereikben nem látják még, hogy a vevő bankja visszavonta volna a reklamációját. Az amerikai vevőm ennek az ellenkezőjét állította, de nyilván nem tudhatjuk mi az igazság. 29-én közölték, hogy minden iratot benyújtottak a vevő (felesége) bankjának, és ha harminc napon belül nincs további kifogás a bankkártya birtokosa részéről, a pénzemet visszakapom.

Revolutos ígéretnek ne higgy!

Jóval a harminc napos határidő után, 2024 január 12-én jött egy újabb névtelen elektronikus levél a Revolut Merchant Disputes Teamtől, melyben közölték, hogy mivel nem hallottak felőlem, ezért az amerikai vevőm nyerte meg az ügyet. A pénzt visszaküldték neki.

„As we didn't hear back from you about your customer dispute, your customer has won the case. We'll mark the case as lost.”

Na ekkor ment fel bennem a pumpa újra, és talán ez az egyik legjobb példája annak, hogy a Revolutnál fogalmuk sincs az embereknek, hogy mit csinálnak a rendszereik, vagy nézhetjük fordítva is: a rendszereiknek fogalmuk sincs róla, hogy az embereik mit csinálnak.
Dörgedelmes válaszlevelemre hat nap múlva jött a válasz, miszerint igazam van, mert a vevőm valóban elfogadta, hogy nekem van igazam. Kiderült nagy nehezen, hogy a tranzakció az ő valós, átvett rendeléséhez kapcsolódik, a vásárolt terméket pedig örömmel használja azóta is.

„We're getting in touch about your customer dispute. We sincerely apologise for previous miscommunication.”

A Revolut nagyon sajnálja a félreértést, visszaadja a pénzem. Ezen a ponton azt gondolhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó. Pedig nem lett az, és hogy miért nem, a következő bejegyzésben le is írom részletesen.